Az előző három bejegyzésben (Gitársávok és rétegek 1. rész, 2. rész, 3. rész) felhívtam a figyelmet a monó kompatibilitás és a fázishelyesség fontosságára. Eddig ennek megítélésére csak a fülünkre hagyatkoztunk. Most bemutatok egy olyan eszközt, ami grafikus felülettel is segít az esetleges problémák lokalizálásában. Használatát egyelőre csak a sztereó ritmusgitárokra vetítve szemléltetem, de ez az eszköz a későbbiekben is jó szolgálatot fog még tenni. Ez nem más, mint az u.n. goniométer és a korreláció mérő.
Ilyen eszközzel a Reaper is rendelkezik, ezt is használhatjuk. Hívjuk be Master csatornánk FX Insert-jébe a JS:LOSER/gfxGoniometer plugin-t! Ennek grafikus felülete viszont némileg eltér a szokásostól és nem is rendelkezik annyi funkcióval, mint az az ingyenes plugin, amit ajánlok, hogy töltsetek le vagy a FLUX nevű cég honlapjáról, vagy közvetlenül erről a linkről: Flux Stereo Tool Pár kattintással telepíthető is az .exe file és ha újra megnyitjuk Reaper-ünket, már meg is jelenik a vst-k között. Ezt illesszük tehát a Master FX-be! Kezdjük meg az ismerkedést újdonsült szerszámunkal! A kezelőfelületet és funkciókat az ábrákon magyarázom el.
Először készítsünk egy gitársáv felvételt! Majd panorámázzuk teljesen balra!
Ekkor az alábbi ábrát fogjuk látni:
Ezután duplázzuk meg egyedi gitársávunkat. A másolatot panorámázzuk teljesen a jobb oldalra és a fáziskapcsoló gomb segítségével fordítsuk annak fázisát!
Ekkor a monó hangképből (mindkét csatornán ugyanaz szól) sztereót kapunk (adott pillanatban a különböző csatornákon más szól). Ez az effekt látszólag megkímél minket attól, hogy még egyszer fel kelljen játszanunk az előbbi gitársávot, de nézzük csak meg, mi történik, ha megnyomjuk a Master csatorna mono összegző gombját! Hirtelen nem hallunk semmit, a két sáv teljesen kioltja egymást. A teljes fáziseltérés állapotát a Stereo Tool így mutatja:Ha csökkentjük az egyik oldal hangerejét, az egymással teljesen szemben álló, vékony vonal megmarad, csak éppen a hangosabb oldal felé fordul. Ez egyértelműen jelzi a fázishibát.
Ha az előző bejegyzésekben taglalt Haas-effektet használjuk, az bár hallható fázishibát okoz monóban, a korreláció mérő mégsem mutat feltétlenül bajt, annak értéke ugyanúgy 0 és +1 közé esik általában. Ami árulkodó, az a goniométer ponthalmaza, ami ekkor egy jobbra-balra ugráló ellipszist formáz. Ez inkább csak akkor szembetűnő, ha a két oldal közti késleltetés elég nagy, így aztán ez sem ad egyértelmű jelet a hibára, csak a monó összegzéskor derül ki a turpisság. Ez is bizonyítja, hogy a saját fülünknél nem létezik pontosabb eszköz :)
Most játsszuk fel a gitártémát még egyszer, így már 2 db egyedi felvételt használhatunk! Panorámázzuk őket két oldalra! Mint azt már tudjuk, pillanatnyi, részleges fáziskioltás (fésűszűrő) két különböző, de hasonló felvételnél is létrejön. A korreláció mérő és a goniométer ez esetben becsapós. Mindig lesz a 45°-on kívül eső rész, ami fázishibát jelez. Amíg a közös (erősítő) rész mértéke megegyezik vagy nagyobb a különböző (kioltó) részekénél, addig rendben vagyunk, gitárjaink monó összegzéskor sem fognak eltűnni a mixből. A korreláció jelző ilyenkor 0 és +1 közötti értékeket vesz fel. Ha 100%-nál beljebb panorámázzuk gitárjainkat, a csatornák közti áthallás miatt a közös rész mértéke nő és a korreláció jelző a +1 felé mozdul, míg a ponthalmaz az y tengely felé nyúlik.
A korreláció mérő akkor nyújt nekünk komoly segítséget, amikor gitárjainkat a szélesebb sztereó kép elérése érdekében próbáljuk minél inkább széthúzni. Ha folyamatosan 0 alatti értéket látunk, túl messzire mentünk. Ilyenkor vegyünk vissza a széthúzás mértékéből, különben a legtöbb lejátszó, lehallgató eszközökön nem fog szépen megszólalni a mixünk. Arról, hogyan lehet a gitárokat a monó kompatibilitás korlátait betartva szélesíteni, később még lesz szó ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése